Kedvenc verseim.
Fésüs Éva: A lényeg.
A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan,
a vallomásban az, ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasokokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelidült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.
Arany Viktor: Nőnapi felismerés.
Tiltakoztam, miért vagy más,
távol éreztelek tőlem.
Rájöttem, az vagy,
mi hiányzik belőlem.